Az őrült kaland - 2. rész |
|
2013.04.13. 20:24 |
|
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a rendőrök meglehetős határozottsággal dorgáltak minket, hogy rendszám nélkül próbálunk közlekedni Olaszországban...
Nem volt mit tennünk, bármennyire is szívesen felfedeztük volna a talján vidéket, nem kockáztathattuk a megviselő bírságot, vagy a motorok elkobzását, így a lehető legrövidebb úton visszatértünk Szlovéniába, egészen pontosan Izolára, egy általunk már jól ismert kempingbe. Vendégszerető háziak, minőségi kiszolgálás, és ennek megfelelően kicsit borsos ár várt minket, de a minőség és a költség (ott is) kéz a kézben jár...
|
Az őrült kaland - 1. rész |
|
2013.04.04. 19:21 |
|
Mekkora motor kell egy egy komoly túrához? A srácok szerint elég egy ötvenes gép is... Nem mindennapi kaland Magyarországon, Szlovénián és Olaszországon át.
Gyakran kérdezik, hogy honnan jött az elsőre - és másodikra is - őrültnek tűnő gondolat, hogy az apró motorokkal többnapos nemzetközi túrára induljunk? Nos, az egész nagyjából egy éve kezdődött...
Az első túrák
Néhány hónapja az interneten belebotlottam egy csoportba, a magukat csak robogótúrának nevező csapatba, 50 köbcentis banda, 25-30 aktív taggal. Akkoriban még azt sem tudtam, mi fán terem a motorozás, elektromos robogón tanulgattam az alapokat. Azok a régi szép idők... Azután meglett az első motorom, a jogsim, és indulás. Egyszer csak motorozás közben eszembe jutott ez a csoport, elkezdtem keresgélni, és rövid úton rájuk is találtam. Eljött a nyár, irány a hát a Balaton! Igen ám, de a csoport tagjai elsősorban Észak-Magyarországon vannak jelen, én Debreceni vagyok, az cirka 400 km távolság. Egye fene, megérte! Hozzászegődtem a neten ehhez a csoporthoz, összeismerkedtünk, és a 2012-es szezon indításaként terveztünk egy Balaton-kerülést, győri starttal. Mivel ez már kivitelezhetetlen kerülő lett volna, vonatra ültem, és úgy csatlakoztam a Balcsin hozzájuk. Első pillantásra láttam, hogy ez egy érdekes, mindenre elszánt, mégis laza csoport, rögtön meg is szerettem őket!
|
Best of Ausztria.. 2012 |
|
2013.03.19. 22:46 |
|
Visszatértünk és most szeptember második hétvégéjét választottuk ennek a 3 napos, számomra megunhatatlan túrának. Glockner, Ausztria szíve, a motorosok paradicsoma és mi még megfűszereztük egy kis Malta völggyel és ha már itt vagyunk akkor a Nocki sem maradhatott le az étlapról.
Nem is annyira kis csapatunk, a 15 motor már nem számít annak, péntek reggel startolt Körmendről hogy bevágjunk Ausztria szívéhez. A határon gyorsan átjutva, Güssing vára alatt elmotorozva, majd egy kereszteződést elnézve és követve azt az elvet, hogy vissza nem fordulunk, számomra teljesen új utakon értünk el Birkfeldig. Néha abban is kételkedtem, hogy még a térképen haladunk és hogy az osztrákoknál vagyunk. Amennyire nem volt ez a kis tévedés betervezve, na annyira volt izgalmas. Kellemes, lágy íves kanyarokkal megtűzdelt szakasz volt amit az erdei fákon kívül nem is árnyékolt be semmi más. A birkfeldi benzinkutas pihenő után már robogtunk is tovább Mariazell irányába, elvégre estére Filzmoosba kell érni. Innentől kicsit gyorsabban vert szívünk, míg az úton a kanyarok, addig arcunkon a mosoly vette át az uralmat.
|
Találkozás az angyalokkal Categories: Gurulások |
|
2013.03.04. 07:44 |
|
A megszokottnál is jobban várom túrát ebben az évben. Nem jutott túl sok idő motorozni még, így nem igazán tud eltántorítani semmi attól, hogy elvesszünk a hegyek hágóin. Számomra még érdekesebbé teszi a dolgot hogy csak egy útvonalvázlatunk van, szakítunk a csillagtúrázás hagyományával, szállásokat is csak előtte való nap foglaljuk le, így kapva maximális rugalmasságot.
Eljő a szombat. A reggeli lázas pakolás érezteti velünk a következő napok izgalmait. Laci Klagenfurt mellé a hegyekbe foglalja az első szállás. Tervezek röptéibe egy technikás útvonalat Münchenből Kufstein-en keresztül, meg egy egyszerűbbet rossz idő esetére. Csomagok rögzítve, még egy utolsó teszt a motoron. Ugyan mi baja lehet? Egész télen karbantartottam, meg 2 hete mostam át az injektor fejeket. Igaz, a gázbovden már ki van szálkásodva, de annyi izgalom kell. Azért bekészítek egy szálat, ha szükség volna rá. Hja meg észlelem, hogy a féklámpa kapcsoló sem működik az első féken. Érzékeny búcsút veszünk Krisztitől, átvágunk Münchenen meg pár dugón. Kb. fél óra önfeledt motorozás után beöltözünk csinibe. Elered az eső, de ez most annyira még nem zavar. Meghágjuk az St Johhann Hágóját. Itt van először olyan érzésem hogy találkozom az Angyalokkal, mikor az esőfelhők alattunk vonulnak el, vagy éppen azokban motorozunk. Bár hozzá kell tegyem hogy átázott kesztyűm és a kb. 5-10 fokos hőmérséklet erősen hallucináló hatással van rám. Ezen a szakaszon nem készül kép , mert olyan szinten szakad az eső hogy kedvünk nincs elővenni a fotóaparátot. Az osztrák 99-es főút kellemes vonalvezetésű, de legfőképpen elég széles komolyabb tempóhoz még vizes burkolattal is. Ezért aztán nem nagyon értem miért tötyörögnek előttem 75-el mikor kilóval lehetne csapatni. Obertauern északi oldalán mocskosan hömpölygő hegyi patakok fitogtatják erejüket. Ekkor már kb 4 órája áztat minket a Jó Isten. Én tangáig beázva, és liluló számszélét harapdálva próbálom felidézni a motorozás szépségeit. De ahogy az öregek mondják, aki eláztat az meg is szárít. És bizony ahogy a déli oldalon szaladunk lefele, meglátjuk a délutáni napot, ami olyan hatással van ránk mint vak mikor visszanyeri szeme világát. A 95-ös főútra fordulva tábla kéri a motorosokat a kulturált vezetésre. Ez kb egyenlő a motoros paradicsom fogalmával. Egy cirka 20 km-es útszakasz, ami csak ívekből van összerakva, ahogy követi a hegyi patak medrét. És amit én szeretek benne, hogy sík. Így még a 400kg fölé terhelt motorommal is élvezet a motorozás. És majd elfelejtettem megjegyezni, hogy a forgalom nulla. Délután 6 -ra érünk szállásra. Laciék pár perccel később törik meg a hegyoldal nyugalmát. Táskájuk tele sörrel meg pillanatragasztóval . Az ő eseménytelen útjukat, egy madár keresztezte, ami letörte az SV jobbos tükrét. A szállás takaros, bár egy kicsit koleszos. Tulaja magyar. A vacsoránál élménycsere, esélylatolgatás. Mennyi az esély a felhőkép alapján hogy el tudunk szárazon is motorozni Falkenig a Dolomitok szívébe. Itt még hajnalra is akad kaland mikor az egész éjjeli áztató eső hangját a bádogtetőn pattogó jégeső töri meg a járművek riasztóival keveredve. Ez a motoros idegzetét akkor korbácsolja fel a legjobban ha garázsban dédelgetett kedvence fedetlenül alszik a szabad ég alatt. Nyomunk is gyorsan csip and dél showt a fogadó 3 szintjén nyitogatva az ablakokat mint a Süsüben, hogy rálássunk a gépekre.
Vasárnap. A gépen nyomtalanul múlik el az éjszaka, csak a lelkesedésünk hagy alább látva gyülekező felhőket. Iránynak Szlovéniát, és az olasz Pó síkságot választjuk, hogyan Udine felől kapaszkodjunk fel az Alpokba. Szlovéniában Laci fut túl egy íven virágot szedni. Szerencsére a pirosban pompázó táskái azonnal felfedik kilétét. Eldugott kis hegyi falukon át haladunk tovább . Az esőruhát már csak babonából sem vesszük le. Kropa is utunkba esik. Ugyan oly parányi, hogy alig hogy betelnénk nyugalmával, már el is hagyjuk felfele kígyózó hegyi ösvényen. Azaz hagynák, ha cserfes leányzóként nem hívogatna, hogy forduljunk utána. Mikor a magaslatról visszakacsintunk az objektíveken keresztül, szívünk egy darabja örökre ott marad. Az élményt teszi még hangsúlyosabbá, hogy szakasz nyálkás csúszós, mintha élvezné hogy motorozunk rajta, ugyanis nem sokan hágnak fel erre. Tormezzo előtt még megállunk a kedvenc szlovén kutunknál. Kedven, hiszen már másodszor is ezt választjuk, mikor erre járunk. Az idő javulni látszik, erősen foglalkoztat mindenkit az örök gondolat, hogyha vajon most levesszük a esőruhát akkor ismét esni fog? Erre gyorsan megjön a válasz, mert mire mindenki kihámozza magát a super-overálból a mellék helységben, hogy szobatiszta maradjon, addigra megint elered. Én még szöszmötölök egy kicsit, na mivel is!? Oh igen a lánc olajozóval! Ugye mindenkinek van keresztje, nekem ez jutott ! Töltök bele kenőanyagot, mert kifogyott, bár ez a láncon nem látszik, hogy oda is jutott volna, de máshol kellemesen alváz-védőzte a motort. Na többit majd este megoldom.
Átlépve Olaszországba a még a nap is kisüt. Most sem tudok elmenni azon közhely mellett, mi szerint az olasz utakból sugárzik az energia, ha tehetném a világ 8.dik csodájaként említeném, természetesen csakis motoros szemmel! Egyetlen uncsi hely van ebben a paradicsomban. Az ő neve:Pó-síkság. Azért itt is mindjárt magamra cáfolok. Azért ahogy kitisztul előttünk az idő , már látszanak a hegyek hívogató sziluettjei. Most már nincs mire várni, egy neve nincs helyen mit szabaduló rabok a láncukat tépjük le magunkról a már belülről nyirkos vízálló kiegészítőket. Robi történetesen úgy néz ki medence magasságban, mint aki elmulasztott egy ingert idejében figyelembe venni.
|
Ukrajna – Krím félsziget Categories: Gurulások |
|
2013.03.04. 07:42 |
|
Évente egy nagyobb túrát (min 10 napos) szoktam szervezni (2009 Montenegró, 2010 Korfu-Albánia, 2011 Isztanbul) és ezek a túrák nem csak a motorozásról szolnak. Elsődleges szempont természetesen ez, de akkor mehetnénk a Hungaroringen körbe-körbe.
Tájak – emberek – kultúra.
|
2012. május 25. |
|
Debrecen – Mihályfalva- Maros-sziget (RO)– Jasinya(UA) kb. 300 km |
Mivel az ország több pontjáról érkezetek a résztvevők, voltak, akik itt aludtak a nulladik napon. Egy kis késéssel, de elindultunk Sajnos elmulasztottam egy névsorolvasást és „Nyúl„-nélkül, vágtunk a túrának, aki 5 percet csúszott és nem utánunk indult, hanem egy másik irányba, egy másik határátkelőhöz.
 Megérkezett az “elveszett bárányka”
|
Alpok-2012 |
|
2013.01.18. 19:44 |
|
Augusztus.. annak is hamarosan vége. Alig volt motorozás ezen a nyáron, legalább a hosszú hétvégét mindenképpen ki kellene használni némi gurulásra. Vagy az is lehet, hogy amit a Kerilányaim mondtak..mennem kell kipihenni azt a pihenést amit velük töltöttem:)... Nem is.
Csele kapható egy kis barangolásra, nem is tervezünk különösebben semmit, csak a szállás lett lefoglalva meg egy Ausztria térkép beficcent a csomagok közé. Találkozunk az első kúton, egy kis tea és pogácsa hogy legyen erőnk az országugró sztrádázáshoz. Mások is kihasználják a nyárvégét, ismerősök is befutnak a kútra, DL-találkozóra igyekeznek. Szóval át az országon, majd határ előtt matricavétel és go tovább. Illetve mennék én, de Laci valamiért kezdi nagyon betartani a sebességhatárt.. először csak a közútit, majd szinte a lakott területit... a pályán. Megállni nem akar, Bécs előtt közli, hogy kezd felébredni...hurrá.
Átvágunk a Császárvároson és északnak fordulunk, hogy a Duna vonalát kövessük. Melk után szuper az út a folyóparton, csak oda el is kellene jutni, csak találomra követem a térképen... felderítendő útszakasz. Sajna felejtős is, végig beépített se a tájat se a folyót nem látni. Cammogunk át a kis településeken, olvad rám cordura. Egy kis boltból hideg ásványvizet vételezünk, majd a döntés, hogy inkább irány egyből a hegyek. Becélozzuk Hainfeldet, aztán amerre a gps visz, onnantól meg már ismerős. Kernhof, Mariazell és már lehet is koptatni a gumik oldalát..csoda ez a környék.
A Kalte Kuchl parkolója a jó időnek megfelelően tele motorokkal...meg is állunk egy kis pihenőre. Erősen keresni kell az árnyékos helyet, nem sok van belőle. Jellemzően több és szebb motorok állnak itt mint egy átlagos hazai motorkiállításon. Tovább a Wildalpeni szakaszra, ami eddig is remek volt, de tavaly nagy részét újraaszfaltozták. Hol jobbról, hol balról csodálhatnánk a Salza-t.. ha le mernénk venni a tekintetünket az útról ennél a tempónál. Inkább megállunk Wildalpenben és a kis hídról nézzük meg.
|
Ha futja még egy kívánságra |
|
2013.01.18. 19:38 |
Csak egy hosszú hétvégére képes elszakadni munkájától? Szeretne egy jót motorozni? Stresszmentes, de élvezetes túrára vágyik, esetleg egy kis pluszprogramra a motorozás mellett? Karintia nincs messze.
Az Alpok a motorosok egyik nagy kedvence. Nem csak az osztrák, német vagy olasz motorosoké. Jönnek ide a világ minden pontjáról, és szerencsére nekünk magyaroknak sincs messze. Bár a legtöbb túrabeszámoló a Dolomitokról és a tiroli régióról szól, valójában a magyar határtól alig 200 km-re már komoly magasságokba kanyarog az út. A szállás olcsóbb, mint Szlovákiában, étkezés terén pedig nem nyúlhatunk mellé. Az emberek – legalábbis úgy tűnik – nem utálják az idegeneket vagy a motorosokat, lehet, hogy megértik, hogy az idelátogatókon múlik sokuk megélhetése. Egymást érik a „Bikers Welcome” fogadók, ahol gyakran extra szolgáltatással, motormosóval, motorosruha- szárítóval, vagy esetleg szerelőpaddal várják a szállóvendégeket.
|
Ipolytarnóc |
|
2012.11.03. 12:54 |
|
Szombat ugye az a nap amikor akár aludni is lehetne... Ha nem mennénk épp motorozni. Bár mint kiderült attól még éppen egy kicsit lehetne akár aludni is. Október van..a túl korai indulás csak jegesmedvéknek javallott. A másik ami miatt gondoltam reggel (szombati időszámítás szerint "hajnalban"), az óvatos ébresztőhang (Mike Oldfiel: Tubular Bells II.) megszólalásakor a szokásos "csakmégöttízhúszperc" helyett "csakmégegyórácskát".. az hogy este úgy hangzott az indulási ukáz Cselétől, hogy "egy kis villásreggeli nálam aztán gó!".
Márpedig ez az indulási időpontot egy nehezen meghatározható, de meglehetősen tág intervallumba helyezi át. Tehát még alhattam is volna, mivel én Nyíregyházáról nem Debrecen irányába szoktam Egernek indulni..így nem is volt jelenésem reggel, de amilyen rohadtul utálok pontatlanul érkezni..így csak elindultam..feltételezve, hogy a többiek csak pontosan indulnak majd (de nem).. hogy nagy lesz a reggeli forgalom..(jah..majd pont szombat hajnalon).. hogy sokan lesznek a pékségben..(én meg a pultos)... és tankolni is biztos kell (kivételesen tele a tank). Szóval egy időben érkeztem a Tiszaújvárosi kútra Csele sms-ével... ami szerint már indulnak is.
|
Yamaha Mathé 2012 Őszi Tájékozódási Túra |
|
2012.11.03. 12:52 |
|
Vasárnap ugye az a nap amikor akár aludni is lehetne..
Ha nem lenne épp motoros tájékozódási túra... amire már igazán illene egyszer elmenni, mert egyrészt sok jót hallottunk róla... másrészt meg Tamásék olyan szorgalmasan küldik mindig a meghívót. Szóval felvetem Lacinak.. Ne menjünk? ... De!... ugrott a vasárnapi lustálkodás. De legalább egyszer kipróbáljuk milyen is itiner alapján eltévedni.. nem csak úgy spontán magunktól:).
Nézzük a programot... azta.. hajnali fél nyolckor indul az első csapat.. és még át is kell menni Debrecenbe... na nem baj...
Részt vehetünk egy "autentikus református istentiszteleten"... na ezt tuti Csele intézte el.. egyből eszembe jut mikor egy húsvétkor csak úgy beestünk Erdélyben egy ünnepi misére. Az egész falu díszbe öltözve.. mi meg csak úgy poros-motoros módra beültünk... ki tudja kinek a helyére.. Na de ez szervezve lesz..így azért más.
Péntek estére a neten az indulási sorrend.. utolsó előtti csapat vagyunk, 9.12-es start... ó- hát így mindjárt más:).. sőt látom, hogy Tamás is jön..márpedig ő Szatmárnémetiből indul, szóval egy nyikkanást se a korai kelésről.
Vasárnapra szép idő néz ki..még kora reggel sincs igazán hideg. Yamaha Máthénál már látszik, hogy sokakat vonz a program, pedig a fél mezőny már elstartolt. Megkapjuk ez első itinert, a személyre szabott matricát , valamint a szóbeli tájékoztatást.
Az első itiner egyszerű ha a kihajtásnál nem jobbra fordulsz akkor nem lehet eltéveszteni..( de hát ugye a Barangolósoknál keringenek legendák valami viziturán az első evezőcsapással sodrás ellen indulókról :):) ).
De ez tényleg egyszerű, 471-es út.. két körforgalom..akkor ez Nyírbátor lesz.. a "nagy körforgalom" csak a főtér lehet.. két balossal vagy a Vár vagy a Református Templom. Na de azért nézzük majd az itinert. Lacival összehangoljuk a rádiót, Jani-é nem kommunikál. A rádió igen.. a headset nem .. nem egyszerű összehozni a bluetooth és a pmr rendszert. Aztán egyszer csak megjön a hang, mi halljuk, de ő nem minket.. na de már indulni kell.
Az első szakasz trafiveszélyes..tartjuk is a sorrendet..de nem nagyon kell navigálni...ennek megfelelően Bátorba érve már négy-öt csapat halad együtt. Útközben Jani megoldotta a technikai problémát, innentől ő is hall minket (konkrétan: felcsavarta a hangerőt:) ).
|
Barangolás a Székelyföldön, Hargita |
|
2012.11.03. 12:50 |
|
Csütörtökön csak jóval ebéd után tudok elindulni Szatmárnémeti felé, ahol Tamás barátom fog csatlakozni hozzám, hogy együtt motorozzunk el a Gyergyószentmiklós határában található Rubin Panzióig. Tamás és felesége kedvesen fogadnak és mindenféle földi jóval kínálnak, így közel délután 5 óra felé jár az idő, amikor útnak indulunk. Tamás kilőtt nyílként szeli előttem a kilométereket, és ha egy-egy percre meg kell álljunk a forgalom ritmusa miatt, akkor szégyenlősen kérdezi, hogy nem tart-e fel nagyon? .... hmmm:) Jó vicc! Alig bírok utánad kapaszkodni:) Minden igyekezetünk ellenére nem érjük el sötétedés előtt még a Mezőséget sem, pedig Szászrégen felé már eléggé leromlik az út minősége. A tök sötét jót tesz a rossz utaknak ... nem látom a gödröket :-P (a nagyot világító plusz lámpáimat vagy az előttem haladó Tamás, vagy a szembejövő forgalom miatt kell állandóan lekapcsolnom).
A Bucsin-tető szerpentinje sem tartozik ilyen körülmények között a kedvenceim közé, de alighogy befordulok az utolsó visszafordítón már fel is tűnnek a szállásunk fényei az út bal oldalán.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
