Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a rendőrök meglehetős határozottsággal dorgáltak minket, hogy rendszám nélkül próbálunk közlekedni Olaszországban...

Nem volt mit tennünk, bármennyire is szívesen felfedeztük volna a talján vidéket, nem kockáztathattuk a megviselő bírságot, vagy a motorok elkobzását, így a lehető legrövidebb úton visszatértünk Szlovéniába, egészen pontosan Izolára, egy általunk már jól ismert kempingbe. Vendégszerető háziak, minőségi kiszolgálás, és ennek megfelelően kicsit borsos ár várt minket, de a minőség és a költség (ott is) kéz a kézben jár...
 

Élveztük a hibátlan minőségű utakat, és csillagtúra szerűen bejártuk a környéket, négy-öt napot vendégeskedve déli szomszédainknál. A hosszú napi etapok ellenére a motorokkal semmi komolyabb gond nem volt, bár nekem azért jutott a "jóból", ugyanis elromlott az olajszint-mérőm, ezért kevés olajhoz jutott a motorom, amitől kicsit le is lassult, de szerencsére nem lett komoly baja.
 

A túrázással töltött hét után eljött a hazaút napja, kicsit kedvetlenül bontottuk a sátrakat, szívesen maradtunk volna még ezen a varázslatos helyen. Belehúztunk, hogy a maratoni táv minél kevesebbet vegyen el a szabadságból, így aztán szinte egy szuszra nyomtuk le a Zalaegerszegig tartó több mint négyszáz kilométeres(!) távot a konvojjal. Itt egyik csapattársunk vendégelt meg minket, ezúton is köszönjük neki a szíves vendéglátást!
 

Nagyon fura érzés volt hazafelé jönni, vissza a szürke hétköznapokba, de valami mégis más volt. Megcsináltunk egy hihetetlen kört, amire mindenki más azt mondta, hogy lehetetlen. Ötvenes gépekkel meghódítottuk a tengert, jómagam 2 800 kilométert tekertem az apró gépbe - atyaég, mint ha Debrecenből egyenesen Madridba motoroztam volna! A zalaegerszegi kitérőt követően a csapat apraja-nagyja tovább indult Győr felé, Keszthely, Sümeg, Pápa, mindenhol óriási mosollyal fogadták a megfáradt vándorokat, és persze némi étellel, itallal, amit élménybeszámolóval igyekeztünk meghálálni.

Lassan kezdtünk szétszóródni, érzékeny búcsút venni egymástól, mikor valaki kinyögte: ha már úton vagyunk, és jól érezzük magunkat, szervezzünk még egy Balaton kerülést! Igen ám, de mindenkinek akadt elfoglaltsága, így bő tíz nap múlva vághattunk csak bele. Minek motorozzak még 800 kilométert a kissé unalmas szakaszon - gondoltam -, így hát kitaláltuk, hogy Istvánéknál hagyom a motort, és visszajövök érte, majd a Balaton-kerülés után gurulok haza.
 

Így is tettünk, két hétre rá újra csatasorba rendeződtünk, hogy Olaszország után a magyar tengert is megcsodáljuk. Negyven fős társaság, óriási buli, örök élmény marad... Persze ez a 6-700 kilométer is fárasztó volt, így aztán két nap kényszerpihenőt követően málháztam csak fel a motort, hogy haza induljak. Reggel kilenc, lezuhanyozom, öltözködöm, István a lelkét is kitette értem, igazán jófejség, hogy így vigyáz, figyel rám a nagy út előtt.
 

GPS a zsebemben, és fülesen mondja merre mikor hol, s mennyit. Elindultam. Egy darabig kísértek kocsival, majd magamban haladtam tovább, Dunaföldvár felé. Csak egy tankolásnyi időre lazítottam, hosszú a táv, haladni kell... Földváron megcsodáltam a Dunát, bírság nélkül megúsztam egy alapos rendőri ellenőrzést, és folytattam utam Kecskemét, illetve Szolnok irányába.
 

Falvak, városok, kilométerkövek... Fájó hátsóm hasogatott, de nem érdekelt. Debrecen 150, Debrecen 99, Debrecen 60 Debrecen 2... És igen, hazaértem! A család már az utcán, nyílik a kapu, mindenki örömmel fogad - igazán jó így hazaérni, igaz, este nyolcra teljesen elfáradtam, örültem, hogy leszállhattam a vasról. (Pedig a csomagjaim nem is húztak, mivel postán jöttek utánam, igazán jó ötlet volt!)
 

Telefon Istvánéknak, minden OK, zuhany, majd félholtan az ágyba... Csörög a telefon, egy helyi haver hív… Hazaértél? Mi volt? Mesélj már, gyere ki hozzánk! No, már csak ez hiányzott, felkelni sem volt egyszerű... Felültem a motorra, start a sötét éjszakába. Fáradtan, de jókedvűen osztottam meg a kalandokat, majd tényleg félálomban haza, de furamód még így is élveztem a motorozást! Otthon végre ágynyugalom, hát senki ne merjen zavarni! Az elmúlt hetek ezernyi kilométerével és élményével még az alvás is édesebb volt... Igazán megérte belevágni!
 

Ha kedvet kaptál egy kisebb motoros kalandra, 2013. június 22-23-ra szervezünk egy túrát, amelyben ismét körbejárjuk Balatont. A túrára csak jó műszaki állapotban lévő motorral, a zsebedben legalább egy tízessel és érvényes okmányokkal jöhetsz, de ha ezek megvannak, szívesen látunk! Akit érdekel a dolog, bátran hívjon a 30/638-1912 számon, vagy keressen meg egy üzenettel!



Aki hozzám hasonlóan a keleti végről indulna, útközben is csatlakozhat hozzám, valószínúleg előző nap startolok jómagam is Debrecenből. Ha a szolid tempó nem szegi kedved (rendszámos) 125-össel is jelentkezhetsz! Ahogy legutóbb, most is lesz egy kísérő furgon, amiben a motyót visszük, az kb. egy ezres lesz fejenként - ezt érdemes belekalkulálni a költségekbe.