Szóval a vár parkolójában látjuk is először, hogy milyen sok motoros jött össze.. jó ennyi motort látni egy helyen..pont ilyet hiányoltam a nyáron mikor hasonlót láttunk a Kalte Kuchl parkolójában.. no de az híres biker-point.

Be lehet menni a várba,  pultnál a hölgy javasolja hogy nézzük végig a teljes kiállítást. Tamásnál meglátja a sorszámozott Túramatricát (amit nem ragasztott fel) és megpróbálja elkunyerálni, sajna nem lehet, azt még fel kell ragasztani.  (de szerintem most már túra után el lehet küldeni neki  4300 Nyírbátor Vár utcán a Vár ).

Viszont a második szakasz itinerjét nem itt kapjuk..ahhoz gyalogolni kell.

A Református Templomba csak bekukkantunk..épp keresztelő van.. nem zavarunk. Pedig Európa legnagyobb hálóboltozata megér egy pillantást ( egy korábbi látogatás során mondták a templomban, hogy nagyobb mint a Westminsteri.. ) .. ilyen összehasonlítást még nem találtam, de az biztos, hogy mellette   az ország legnagyobb erdélyi stílusban épült haranglába áll (aminek a fő talpfáit innen a Sóstói erdő kocsányos tölgyeiből faragták annó).

De itiner még itt sincs..ahhoz végig kell gyalogolni a sétányt ami részint történelmi tablókkal, szobrokkal díszített (Laci a földbeásott kardokon lovakkal végigvonszolt szerencsétlennél megjegyzi hogy ez nem játék!... azta.. mivel játszhatott gyerekkorában, hogy ez a lehetőség egyáltalán felmerült!:) ).

Megcsodálunk még Leonardo de Vinci  vázlataiból reprodukált pár csatatalálmányt... na hát ez se játék..(lett volna ha tényleg elkészül).

A Minorita templomnál végre megkapjuk a második szakasz itinerjét... horgásztó..két körforgó, kereszteződés után balra le kávészünetre.. na ez a Fenyves csárda lesz... most nem is nézem az itinert.  Egy icipicit zavaró, hogy nincs az útpontokhoz összesített táv megadva. Tudom, hogy ez csak addig használható amíg egyszer el nem téved az ember onnantól csak az előző ismert ponttól lehet számolni, de a pontonkénti nullázással az a gond, hogy a gps-en négy-öt lépés a nullázás. A motoron a régi hagyományos "tekerős" van.. az is 4-5 másodperc... addig már halad az ember pár száz métert és  a figyelmet is elveszi. Tudom..vegyünk Yamahát azon egy gombnyomás a nullázás:) .

Na de a fenyves csak ott van a helyén 1963 óta... most is ott volt. Laci kicsit reklamált, hogy a 41-es nem T-elágazás... de tovább már bementünk volna Baktára.. és ott balra a kastély van... kb húsz éve zárva.

Megkaptuk az új itinert..ez már nem ment elsőre. Megkavart, hogy a Tisza híd utáni körforgóra a harmadik kijáratot mondta, és nem tudtam arra mi lehet, mert az általában a "balra ki". Kivéve ha van egy lehajtó a Tiszához..és a harmadik az "egyenesen tovább".

Na de még egyenlőre a Fenyvesben leültünk egy kávéra.. illetve én leültem, a többiek meg visszamentek  a kávé/üdítő jegyért a motorhoz.  Laci annyira megörült neki, hogy ilyenünk van hogy egyből mindkettőt kért...  pedig ez vagylagos volt.

Naszóval vissza motorra ... a naményi hídig sima..(az előttünk lévő társaság azért először bepróbálkozott a Spar parkolóba). Egy gyors pillantás az épülő új hídra, még csak háromnegyed éve kellett volna átadni, hazai viszonylatban egész jól állnak.

Laci szerint a Tákosi templomhoz tartunk, jó a tippje. Még az előző megállóban mondtam Tamásnak hogy kezd tönkremenni a szemüvegem, vigyázni kell vele mert egyszer már egy gyorsforgalmin elhagytam egy lencsét. Na a Tákos táblánál ezt már gyakorlottan játszottam el. Pár éve még megpróbáltam letörölni az egyik lencsén elmaszatolódott bogarat... most már egyből tudtam, hogy a dioptriás lencse ugrott ki. Így aránylag gyorsan meg tudtam állni, séta vissza. Tamás tudományosan állt neki a keresésnek, megkérdezte melyik oldal, és onnantól a padkát nézte.. hárman el is mentünk mellette, ő nyert egy ebédet... még nem tudja, hogy azt amit egy óra múlva kaptunk:):).

Szemüveg megreparál..templom megtalál.. új itiner megkap.. pihenő.  A kis templom nagyon szép, csak azt nem értem mit keresett mellette egy "Pokolfajzat" .

Tovább Csarodánál letérünk egy szép kis mellékútra, Hetefejércsére visz, Laci rá is csodálkozik a nevére.(mint a hasonlók ez is két település összevonásának eredménye, Hete és Fejércse volt. Általában csak papíron egy név, a helyiek mindig két településként szokták emlegetni.

Ezt megtanultam egy közeli településen már jó régen, mikor Varsánygyürében kerestem egy épületet és rákérdeztem egy bácsikától..mire a válasz: " Na jóvan..jóvan..fiatalember..de há? azt mondja hogy Kisvarsányban, Nagyvarsányban vagy Gyürében van-e az a ház ??" 

Na de  közben a következő megállóhoz értünk, a Csónakos Fejfás Temetőhöz Szatmárcskére és itt persze a Kölcsey síremlékhez.

Meg is álltunk, de valószínűleg kicsit éhesek lehettünk, mert csendben gyorsan vissza is osontunk (ahogy egy Vara meg három GS osonni tud egy macskaköves utcácskán) az étteremhez, hogy az ebédelést - mint elvégzendő feladatot - lelkiismeretesen letudjuk. Letudtuk volna kétszer is...de hát csak egyszer sikerült.. és az utószezonra való tekintettel még desszertet sem sikerült szerezni.

Sajnálkozott is a fogadós az istenadta.. hogyhát ilyenkor  már vadászpuskával kell fogni a vendéget..

talán ez lehet a baj.. inkább az ebédet kéne azzal.

De amit kaptunk az tényleg finom volt, ízletes rántott hús, hagymás törtkrumplival.  

Most már kényelmesen visszamehettünk hogy Tamás mindent megnézzen mert még nem járt errefele.

Következő megálló a Móricz emlékház, itt egy kicsit kevesebbet időztünk.

Yamaháék jó útvonalat raktak össze egy fél napos körben tényleg ezek a környék legszebb látványosságai... tehát a következőre tippelem is a Túr-bukót meg a Turistvándi Vizimalmot. Na de azért persze közben rendesen követjük az itinert, Lacival minden ponton mondjuk a "Nulláz!"-t .. amit én persze már rég nem csinálok mert macera..inkább fejben hozzáadom a távot a megtetthez.

Szóval rövid murva a Túr bukóhoz.. de sajnálom hogy ilyen kevés víz volt benne...tud ez így is kinézni:

A Túr bukó után az egyik szakaszon páran az út mentén álltak, sajna egy versenyző kiszárította a tankját. De hát mi két tankerrel meg egy mobil kútfejjel ( Cselénél a gumicső) rendelkeztünk, így aztán telepítettünk is egy ideiglenes töltőállomást a jobb sávba. Azt nem állítom, hogy nagyon értettük ezt az ukrán módi tankolást... merhogy bár Laci már vagy 100000 km-t hurcolta magával ezt a csövet mégis a rossz végét dugta a tankba.. és hát ez nekem sem igazán tűnt fel.. de aztán hozzáértők kitanítottak minket a csínyjára.  A gond csak az volt, hogy a cső "golyós" vége meg nem ment be a tankba.. ezért egy Hondás kolléga ajánlotta fel a segítségét.. onnan tényleg simán le lehetett szívni (szóval jótanács mindenkinek..ezentúl csak Hondából tankoljon!:) ). És valószínűleg a Yamahának is jobban ízlett a "honfitárs" naftája:).

Miután mindenki mozgásképes lett indulhattunk is tovább. A kis kavarodással egy kicsit a méterszámláló is elmászkált így Túristvándinál nem volt olyan egyértelmű a dolog, de én mentem egyből a malomhoz.. és ott egy deka motor sem volt. Ne már.. hát itt hol máshova.. Laci szerint a második "T" az első "T" volt.. menjünk vissza... hát jobbat hirtelen nem tudtam.. szóval ki is húztunk a településről egy kilométert..ahol is max egy régi TSz-be mehettünk volna be, de minek..?

Meg mi lett volna ha mondjuk rendesen elolvassuk az itiner utolsó mondatát.. még 100 méter.. persze hogy az összes moci a malom melletti parkban.. a Yamaha zászlót meg csak a holdról nem látni.

Szóval begördülünk és megkapjuk az emléklapot.  Kicsit meglep..azt hittem van még pár etap..de végül is így mindenki kényelmesen érhet haza. A malom és a malom terméke (szoszo) közül megint az utóbbi a fontosabb... először bekenyérlángosozunk... aztán megyünk megnézni az ősök technikáját. Tudtak a régiek... gépet, házat mindet fából. Kár hogy az alacsony víz miatt most nem indítható be, de így is impozáns. Érdekes, hogy a vaskos fagerendák, épületfák és vízkerék-tengelyek mellett az ember a kis fazsindelyre csodálkozik rá... "ennyit kifaragni"!

Indulhatunk haza, Tamás most "visszanyeri " a reggeli időt, ő lakik legközelebb ide.. na de azért nekünk se nagy táv.

Vége a túrának, szép volt, jó volt... Köszönjük a Yamaha Máthé munkatársainak a szervezést, a szép napot és hogy ennyi motorost hoztak erre környékre akik remélhetőleg a Bereg szépségeit mesélik el majd másoknak is.