Corenet-Kaland Motorostúra |
|
2012.08.14. 18:41 |
Vajon acélból van az üleped?2012-08-14 15:35:54
 
Huszonegy óra motorozás és 800 kilométer története. Vajon hogy boldogult a Motorrevü csapata az ötletes túra során?Három óra tizenöt perc. Iszonyatos ébresztőhangra riadok fel. Magamhoz térek és lassan kezd tisztulni a kép, hogy miért is kellett ilyen korán kelnem. Hát persze! Irány az első Corenet Kaland Motoros Túra! Gyors fürdés, hogy a hideg víz felébresszen.
|
Andalúzia - Lopott idő |
|
2012.08.13. 21:06 |
Csábító kanyarok, paratölgyek. A világ egyetlen erőművésze sem tudta volna ennél vadabbul összehajigálni a sziklákat. Örömmotorozás egy álomszép tájon, a lábtartóig döntjük az endurókat.
Homokos ösvény, kaktuszok, a távolban strand. Kiszáradt a torkunk, az orrunk, a szemünk és a szánk porral van tele. A kis bódé, a chiringuito friss vizet és értő kéz készítette kagylót kínál. Nem sokkal ezelőtt átkeltünk egy sekély gázlón, ahol még lassítani sem kellett. Hárman gond nélkül átértünk, negyedik társunk elcsúszott a tükörsima, algás talajon. Persze megint Robert. Állandóan elesik, de mindig újra felkel. Még két hete sincs, hogy Ducati GT 1000-ese beszitált a pályán, és ledobta lovasát. De Robertnek szerencséje volt, emellett bátor is. Ég benne a motorozás iránt érzett szenvedély, különben már rég feladta volna. Így most is talpra rángatja a motort, és már nyomja is az önindítót. A Marbellában kölcsönzött XT 660 Z Ténéré beszerzett pár újabb karcolást, ami semmit sem von le az iránta érzett tiszteletből.
|
Montenegró csipetnyi Szerbiával és Boszniával - 2011. július 6-10. |
|
2012.08.11. 10:10 |
|
Idén harmadik szervezett túránk és második útvonalunk Szerbián keresztül, egy kis Bosznia kanyarral Montenegró volt, az igazi fekete hegyek országa. Az időpont július első teljes hetére esett, ami pont egybe esett idei első kánikulai héttel és Nat Rothschild 40. születésnapi bulijával melyet pont Montenegróban tartott, szállásunktól 500 méterre.
|
Alpenmasters-túra a Dolomitokban |
|
2012.08.04. 16:46 |
Nevezhetjük motoros paradicsomnak is, de a hegymászók, a túrázók, a biciklisek, illetve úgy bárki, aki ide vetődik, a saját paradicsomának tekinti a környéket. Európa legkedveltebb túraútvonalai erre futnak: ennyi ember nem tévedhet.
A német testvérmagazinunk minden évben megrendezi az Alpen Masters névre hallgató gigászi összehasonlító tesztet, ami során huszonegy motort (öt darab négy résztvevős kategória, plusz a tavalyi győztes) vetnek össze az Alpok hágóin. Pár sör mellett sokat lehet nevetni a németek viselt dolgain, de mindenki elismeri: nem hülyék. Ha a tesztet megcsinálhatják Európa legjobb útjain, miért ne tennék? Így kiválasztották a kedvenc motoros régiójukat, és elárulom, fizetést is kapnak érte.
|
Torockó és a Transzok: motorral Erdélybe és a Déli Kárpátokba |
|
2012.07.24. 21:26 |
|
Nagyon szeretek Erdélybe járni motorral. Mostani utunk során azonban alig hallottunk magyar szót, mégis nagyon emlékezetes motoros túra maradt. Frenetikusat motoroztunk, az útvonalat mindenkienk csak ajánlani tudom!
Nagyon szeretem Erdélyt. Sajnos sokkal kevesebbszer jártam ott, mint szerettem volna - három vagy négy alkalommal összesen. Szívem szerint minden évben legalább egy 5-6 napos túrára elmennék oda, mert valahogy sokkal inkább átérzem az egész magyarság-tudatot, mint itthon, a hivatalosan Magyarországnak nevezett területen. Minden ottjártamkor, amikor az erdélyi magyarokkal beszélgethettem, igazán magyarnak éreztem magam. Annyira csodálom, ahogy ezek az emberek közel száz évvel az elszakítás után is képesek voltak megmaradni tiszta és őszinte magyaroknak.
 A végeleges útvonal, amelynek linkje a cikk végén megtalálható
|
"A világ legszebb útja" 2012. 01. 22. |
|
2012.07.21. 19:48 |
|
Szöveg, képek: Borcsa Sándor Csaba
Azért, hogy a világ legszebb helyein motorozzunk, nem kell repülőre tenni a gépet majd tizenakárhány órát repülni utána - a Mennyország (ahogy kedves Olvasónk fogalmaz) sokkal közelebb van, mint gondolnánk. A Fogarasi-havasokon átvágó útvonal kétségtelenül a motorosok egyik földi paradicsoma, amelyet minden túrázónak meg kell ízlelnie egyszer.
Szóóóóval, régóta dédelgetett álom volt már az, hogy a Transzfogarast bebarangoljuk a Detonátorral együtt: 2011. szeptember 11-én valóra is vált az álmunk! Reggel 9-kor indultunk el Zoli barátommal Ákosfalvárol Segesvár irányába. Zoli egy 2006-os Honda CBR1100XX Super Blackbird-öt hajt, én meg a jó öreg 1994-es Honda NX650-es Dominátoromat.
|
Anglia túra - a motoros hozzáfűzi |
|
2012.07.21. 19:43 |
|
Olvasóink egészen Angliáig túráztak BMW-jük nyergében - a befejező részben a motorról, illetve a szigetországi közlekedésről szerzett tapasztalataikat gyűjtötték csokorba.
Az elmúlt hetekben-hónapokban Melinda és Gábor angliai kalandjait követhettétek figyelemmel, akik a BMW népszerű túraendúrójával, egy R1200GS-el tették meg az oda-vissza vezető utat. A több ezer kilométer alatt persze rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak, ezeket foglalják most össze a motorról, az utazásról, a közlekedésről, a Tripla Whopperről...
Mint azt már említette Melinda, a gépünk „Bölény”, egy 2009-es BMW R1200GS Adventure. Nekem előtte egy Triumph Tiger 955i volt a motorom, azt megelőzően pedig megjártam egyedül is ezt az angliai utat egy Yamaha R1 nyergében.
A Bölény
A motor kényelme, kezessége, nagyon könnyű irányíthatósága nem lepett meg, mert teljes málházás nélkül is mentünk már vele hosszabbakat az országban. Így, három dobozzal, tanktáskával, feltankolva az igazi nehézséget mindig az oldal/közép támaszról levétel jelentette, illetve a tologatás. Középtámaszra ketten tettük fel általában… A nagy súly miatt fokozottabban kellett figyelni a lassú manővereknél az egyensúlyra, mert szinte képtelenség volt megfogni a masinát, ha dőlni kezdett…
Kifejezetten fájdalmas élmény volt az irányjelző (nekünk is a teszt alatt… - a szerk.). Mivel én azok közé tartozom, akik használják még autópályán is, ezért nagyon megviselte a jobb kezem hüvelykujját az utazás. Ezen a motoron a BMW saját fejlesztésű irányjelzője van. A szándékot a megfelelő oldalon, a markolat alsó részén lévő kapcsolóval kell jelezni, kikapcsolni pedig a jobb(!) markolat tövénél lévő kapcsolóval. Ez a feleslegesen túlbonyolított rendszer számtalanszor okozta azt, hogy amikor az autópályán ki akartam kapcsolni az irányjelzőt, akkor a jobb kezem alatt kicsúszott a gázkar, mivel már nem markoltam a markolatot, és egy nagyot bólintott a gép. Ennek a rendszernek a használata igen fájdalmas volt a jobb kezemen. Sajnos cseréje megoldhatatlan egy hagyományos indexkapcsolóra, bár az újabb BMW motorok már a hagyományossal jönnek ki.
BMW R1200GS Adventure 2009
|
"Remek utazás, rengeteg tanulsággal" |
|
2012.07.21. 19:40 |
|
Kedves Olvasónk nyugat-európai túrájának harmadik részéhez érkeztünk. Folytatódnak a szigetországi (és az európai kontinensi) kalandok, illetve a hazaúttal sajnos be is fejeződnek. Az első részben Skóciában, a másodikban pedig leginkább Angliában gyűjtötték a kilométereket és az élményeket főhőseink, Melinda, Gábor és a BMW. Innen kapcsolódunk vissza a történetbe...
Reggel, miután elváltunk a családtól, utunkat Staffordshire felé folytattuk, mivel előzőleg a wolverhamptoni szállásunknál találtam egy brossurát, amin egy „Monkey Forest” nevű helyet reklámoztak. Eldöntöttük, hogy másnap meglátogatjuk a majomrezervátumot, ahol nagyjából 140 berber makákó él szabadon.
|
Túra Alicantéba - 3. rész |
|
2012.07.21. 19:38 |
|
Szöveg, képek: Kiss Zoltán
Olvasónk sportos spanyolrszági túrájának befejező részéhez értünk, amelyben Zoli az R1-es nyergében eléri a céllálomást, Alicante városát. Az első részben az Olaszországig vezető - korántsem eseménytelen - utat mesélte el, a második napon pedig Franciaországig jutott. Innen folytatódik az élvezetes beszámoló, amely rávilágít, hogy milyen élmények várnak az emberre, ha egy vérbeli sportmotorral vág neki a több ezer kilométeres útnak...
Reggel francia reggelit ettem. Nagyon finom omlettet adtak, és már indultam is tovább La Jonquera irányába. Alig vártam, hogy elhagyjam a franciákat. Habár a kicsit sziklás és kopár táj, ami a hegyeket váltotta fel, igen tetszett. Főleg mert az autópálya dombra fel-le, jobbra-balra döntős szakasza volt a túrának. Csak hát kb. 160-nál gyorsabban nem lehetett haladni. A 160 még épp az a tempó, ami mellett az ember még simán elalszik az unalomtól. Némi szlalomozással, gumimelegítéssel azért meg lehet úszni elalvás nélkül. Szóval mikor megláttam, hogy La Jonquera, nagyon boldog lettem, hogy vége a döcögésnek...
|
Túra Alicantéba - 2. rész |
|
2012.07.21. 19:36 |
|
Szöveg, képek: Kiss Zoltán
Kedves Olvasónk nagyszabású spanyolországi túrájának első napján (vagy a beszámoló első részében) Szlovénián keresztül egészen Olaszországig jutott - ami nem rossz teljesítmény annak fényében, hogy már a kezdőnap sem volt eseménymentes. Innen kapcsolódunk vissza Zoli és az amerikai R1-es európai kalandozásába...
Másnap reggelinél megismerkedtem egy olasz párral. Ők épp Milánóba mentek. Felvilágosítottak, hogy az A4-esen ne is próbálkozzak 130-nál többel menni, mert nemrég installáltak egy Tutti Safety nevű rendszert, ami majdnem Milánóig működik! Ez elméletileg az autópálya különböző pontjain készít fotókat, és ha bármely két pont között az átlagsebességed nagyobb, mint a megengedett 130, megy a bünti.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
