Szicíliai túra, napról-napra 6-7. nap
2013.07.09. 21:48
6. nap Palermo-Syracusa
Indulás Syracusaba…
Elérkezett a túránk a feléhez…
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telnek a napok.
Reggel kicsit nehezen keltünk, mert azért az este csak kimaradtunk kicsit. De Bazsi mindenkit sikeresen felkeltett. Reggeli után gyorsan összepakoltunk. Kifizettük a szállást. 57 euró volt a két éjszaka fejenként reggelivel. Eddig ez volt a legjobb szállás. Minden hibátlan, és tiszta. Klíma, hűtő… Szóval nem volt semmi kifogás. Útnak eredtünk.. Bár szokás szerint kicsit nehezen… Dávidunk mindig elpakol valamit valahova, és soha nem tudja hova. Ma épp a motor kulcsot kereste… De meglett… Palermo a motorkulcsok eltüntetésének hazája. Mutatja ezt a példa mai az első Palermoban töltött napunkon esett meg. Barna nem találja a kulcsát. Kezdődik… Lassan eltelik fél óra. Van pótkulcs, de azért csak meg kell annak lennie. Ülünk a recepción… Várunk, mert azért már éhesek vagyunk és menni kellene. Peti matat, nézeget… Egyszer csak megjegyzi: - Barna nem ezt keresi? Valami furcsa volt neki, nem stimmelt a kulcsok száma a karikán… Hát akkor lehet, hogy ezt Keresi Barna? Péter indulás előtt bejött a szobánkba és az asztalról felmart a Barna kulcsát, gondolván, hogy az az övé. Honda az Honda, a doboz kulcs szintén dobozkulcs. Ezt is megoldottuk, A kis kitérő után. Mindenkinek meg van mindene. Akkor végre indulhatunk.
Természetesen már előre egyeztetett látnivalókat beütemezve elindultunk megnézni „a falut”. Mert ha már Szicília, akkor maffia. Ha maffia, akkor Keresztapa. Palermotól kb. 60 km-re fekszik egy kis falu amit úgy hívnak Corleone. Ezt nem lehet kihagyni. Itt született Vito Corleone. Meglátogattuk a kis falut, a település táblánál készítettünk néhány… na jó, igen sok fotót és videót.
Visszamentünk a főtérre és elfogyasztottuk a megérdemelt kávénkat… Innen most már a célunk felé indultunk. A terveink szerint Syracusa volt a kiszemelt végcélja a túránknak. Ez Corleone falutól kb . 340 km. De gyorsan fogunk haladni, mert ennek nagy része gyorsforgalmi út. 3 óra alatt elértük a célunk!!! A terv TELJESÜLT! A szállást itt is sikerült nagyon jó helyen foglalni. Hotel Casa Mia.
Minden itt van tőlünk 10-20 perces sétára. Ez a város igazi csendes hely. Palermo után igazából minden az. A hotel itt is kifogástalan, azt leszámítva, hogy a net elment este. De ezt majd orvosoljuk reggel a recis bácsival. Délután 5 óra. Valamit ebédelni kellene már. Keresünk egy pizzériát. Ez nem ma nem volt a legjobb választás. De ha éhes az ember, akkor nem válogat. Még van az estéből néhány óra, elindultunk megnézni az óvárost. Ahogy átértünk a hídon, hirtelen szinte megszűntek a szemétkupacok az utcán. Dávid a fagyizztatásért cserébe kapott egy útitársat. Így már hatan folytattunk tovább az esti sétát. Barna, Balázs, Peti, Zoli, Dávid és „Hello Kitty” személyében egy csodálatos rózsaszínű lufi. Elkezdődött az fergeteges hülyéskedés. Kitty innentől minden képen rajta kellett, hogy legyen.
Fontos része lett az esténknek. De sajnos a séta végére elfáradt és leeresztett. Ez valahogy így volt velünk is. Így visszatértünk a szállásra. Megbeszéltünk a mai élményeinket. Maradunk még egy napot Syracusaban. Holnap pihenünk. Kicsit várost nézünk…
7.nap
Ma lusták voltunk. Ezt a napot tényleg a pihenésnek szenteltük. Kialudtuk magunkat. Elfogyasztottuk a finom reggelit. Itt is hibátlan a kiszolgálás. Kicsit megint sétáltunk. Bementünk az óvárosba. Amit tegnap este megnéztünk, azt ma nappali fénynél is. Csináltunk pár képet… Mint a rendes turisták. Ezzel el is telt a délelőttünk. A szomszédos hamburgeresnél elfogyasztottuk az ebédünk. Megbeszéltük a következő nap terveit.. És a jó olaszokhoz hasonlóan sziesztáztunk a nap további részében. Az este csak elmentünk sétálni az óvárosban. Kicsit csavarogtunk. Kerestünk egy bárt, amit ajánlottak. Bazsi, Barna és Dávid odament az utcai árushoz… Mire a srác integetett nekünk, hogy menjünk oda Petivel, hogy segítsünk neki, mert az a 3 srác valami helyet keres, de ő nem tudja. Mondjuk neki, hogy mi is ahhoz a társaságoz tartozunk… Már ennyire beépültünk az olaszok közé, hogy minket is helyi „bennszülötteknek” néztek. A bár meg lett, hangulatos helynek tűnt, de teljesen üres volt este fél 12kor. Így hazamentünk és rápihentünk a következő napra.
|