A túra hivatalosan az időkeréktől indult, ott találkoztam Bike-R-rel, aki előttem érkezett meg motorjával, egy Suzuki DR-Z400S-sel. Teljes extázisban indultunk el 2012. június 9-én 10 órakor Nyíregyháza felé, ahol harmadik társunk, Krajnyák Csaba csatlakozott hozzánk egy Honda XR750V Africa Twin nyergében. Immár mindhárman együtt voltunk, hatalmas örömöt éreztem, valóra vált az álmunk, elmegyünk egy nagyon hosszú útra, Mongóliába. A határ előtt megejtettük az utolsó hosszabb telefonbeszélgetéseket az itthon maradtakkal, próbálgattuk a PMR rádiót, majd elindultunk Ukrajnába.

Első éjszakánkat egy jól bevált sátorhelyen töltöttük Lemberg előtt. Olyan izgatott voltam, hogy a vacsorát is kihagytam. Éjjel kiadós eső esett, a motorok el-, Bike-R sátra beázott. Szerencsénkre az idő hamar kitisztult, úgy-ahogy megszáradtunk. Késő délután értük el az Eb-lázban égő Kijevet. Szállásunk a város túloldalán volt, egy gyönyörű kertvárosban. A helyet Csabi találta, aki regisztrált a kanapészörfös oldalra. Házigazdánk, Roman – BMW GS1200-tulajdonos – maga készítette vacsorával kedveskedett nekünk. Szívélyességét otthonról hozott házi pálinkával viszonoztuk.

Kattintson a képre a galériához!

Reggeli után jó hangulatban indultunk tovább. Aznapi célunk: átjutni Oroszországba, és pihenőhelyet találni. Egy bosszantó hiba kis híján keresztülhúzta a számításainkat. A DRZ motorterébe egy fémdarab került, így be kellett iktatnunk egy pár órás kényszerpihenőt. A határon viszonylag gyorsan átjutottunk: az elvesztett idő miatt sötétben próbáltunk szállást keresni. Nagyon fáradt és álmos voltam már, mire elértünk egy benzinkútig, ami mellett letáborozhattunk.

A pihenés nem tartott sokáig, a benzinkút szigorú biztonsági őre hajnalban távozásra szólított fel minket. Szedtük a sátorfánkat, és elindultunk Kurszk felé. A városba érve hatalmas területen elterülő harckocsi-kiállítás fogadott bennünket, nem hazudtolva meg a hely történelmét. Kurszkban zajlott a világtörténelem egyik legnagyobb erőkkel vívott páncéloscsatája, 6000 db harckocsi és löveg részvételével, amit csak az öbölháborúban bevetett páncélos csapatok száma múlt felül.

Vadkemping pirkadatban – Oroszország, Altaj

Tovább motoroztunk, Szaratov felé. A város közelében egy halastó mellett tüzet gyújtottunk, vacsorát készítettünk, és kellemesen elbeszélgettünk a tábortűz mellett. A nap lementével a szúnyogok is megérkeztek, és bekergettek minket sátrainkba.

Másnap ragyogó napsütés ébresztett. Az aznapi etap terveink szerint 900 km-es volt. Szaratovból Ufába szerettünk volna érni estig. Bár korán elindultunk, a hatalmas kamionforgalom és a folyamatosan változó útviszonyok miatt lassabban haladtunk a tervezettnél. Dél körül értük el a Volgát, az éjszaka a partján ért minket. Sátort vertünk, és másnap kipihenten indultunk tovább.

A 2012-es foci-Eb fellegvárának kapuja – Ukrajna

Az út Ufáig nem sokat változott: egyhangú, kátyús, kamionokkal telített egyenes szakaszok következtek. A sok sátorozás után ágyban szerettünk volna tölteni egy éjszakát, szálláshelyet kerestünk. Egy helyi motoros sietett a segítségünkre. Örültem, mert a csapatban szép létszámban voltak motoros lányok is. Kisebb kirándulásokat tettek a város környékén, de a mi példánkon felbuzdulva felbátorodtak, és hosszabb utak tervezéséről kezdtek álmodozni.

Shatyr Entertainment Center – Kazahsztán, Astana

A baskír fővárosból korán reggel indultunk tovább Cseljabinszkba, Ázsia kapuján átlépve. Az út változatosabb lett, először kanyarogni kezdett, majd a síkságot is felváltották a dimbes-dombos, később hegyi szakaszok. A kamionokat már a záróvonalaknál is rutinosan előztük, a helyiekhez hasonlóan a padkán. (Vad)kelet felé közeledve megszaporodtak az Ázsiára jellemző bazárok, ahol a vodkalepárló berendezéstől a mobiltelefonon át a gumicsónakig gyakorlatilag minden kapható volt.

Sátortábor a kietlen sztyeppén, közel a mongol határhoz – Oroszország, Tasantha

Cseljabinszkban egy bevásárlóközpontot is felfedeztünk, élelmiszerboltjában alaposan felpakoltunk: konzerveket, tartós élelmiszert és az Oroszországban igen népszerű fekete kenyeret vásároltunk. Az utolsó orosz szállásunk egy kanapészörfös lakás volt, házigazdánk tradicionális orosz vacsorával kínált, Wi-Fi-t biztosított, és megviselt ruháinkat is kimosta. Az este betetőzéseként a városban sétáltunk, és a hangulatos tóparton együtt táncoltunk a helyi vendéglátónkkal.

Másnap délután már Kazahsztán útjain haladtunk a főváros, Astana felé. Az utak minősége folyamatosan romlott, néhol már az aszfalt is eltűnt, ilyenkor a szántóföldön kijárt földutat választottuk. Azt tapasztaltuk, hogy nagy különbségek vannak falu és város, emberek és emberek között. A GDP az olajnak köszönhetően magasabb, mint nálunk, de a vidék, a házak, az infrastruktúra meglehetősen fejletlen, a fővároshoz viszonyítva pedig ezek a különbségek még élesebben jelentkeztek. Astana közelébe érve az addigi rossz utak után négysávos autópályán haladtunk, drága autók, terepjárók között. A fővárosban mindenhol építkezés folyt, gyönyörű paloták, parkok, emlékművek között sétáltunk.

Ortodox templom – Kazahsztán, Pavlodar kisvárosában

Az emberek is más világot idéztek, minőségi ruhájuk, autóik beleillettek ebbe a számunkra hihetetlen, futurisztikus környezetbe. Kazahsztán fiatal fővárosának leghíresebb modern emlékművét, a Bajtereket nem volt nehéz megtalálni. Az életfát szimbolizáló, 97 méteres acélvázas torony tetején aranyló üveggömb a város majdnem minden pontjáról látható.

Harckocsis játszótér a város szélén – Oroszország, Kurszk

Megnéztük Astana legkülönlegesebb épületét is, a világ legnagyobb sátrát, melynek egyik érdekessége, hogy a különleges építési eljárásoknak köszönhetően szinte állandó hőmérsékletet biztosít az épület belsejében, miközben a külső hőmérséklet –35 és +35 fok között váltakozik. A sátor 150 méter magas, átlátszó ponyváját napközben természetes fény, éjszaka különleges megvilágítás teszi egyedivé. A hatalmas sátorban luxusdivatboltok, fitneszközpont, futófolyosó, vízi vidámpark, éttermek mellett körvasút is található, ezt természetesen mi is kipróbáltuk.

Másnap reggel Karaganda felé vettük utunkat, de mivel a város látványossága alulmúlta a várakozásainkat, továbbindultunk Pavlodarba. A kazah emberek csodálkozva néztek ránk, nem voltak közvetlenek, nem tudtunk velük beszélgetni.

Út a Katun folyó és az Altaj-hegség közt. Utóbbi Aranyhegyet jelent

Egy szántóföldön töltött éjszaka után gyorsan odaértünk a határhoz, az átlépés is gyorsan zajlott: a papírok kitöltése után ismét Oroszországba léphettünk. Szerencsére nem pakoltak ki bennünket, ellentétben a velünk várakozó üzbég busszal. A nemrég még nevetve beszélgető emberek rémülten nézték, ahogy a vámosok és katonák kutyáikkal feltúrják csomagjaikat.

A kazah útviszonyok után a régebben sokat kritizált orosz utak igen jó minőségűnek tűntek. Egy tankolásnál észrevettem, hogy a gumik hosszanti irányban megrepedeztek és féloldalasan koptak. Kicsit megijedtem, de Bike-R megnyugtatott, hogy a következő nagyobb városban, Barnaulban lehetőségem lesz másikat beszerezni. Barnaul előtt közvetlenül megálltunk tankolni, majd úgy döntöttünk, a szállás elfoglalása után azonnal a helyi bikerkocsmába megyünk, amit, mint a város egyik motoros nevezetességét, mindenképpen látni szerettünk volna. A cél felé haladva Csabi észrevette, hogy elhagyta a tanktáskáját, az összes iratával. Egészen a kútig visszamentünk keresni, de nem találtuk meg. Szállásadónknak próbáltuk elmondani, milyen nagy bajban vagyunk, végül ez a Google fordító segítségével sikerült is.

„Kopár szík sarja” – Oroszország, Altaj-hegység

Azonnal hívta egy barátját, és a fiúk elmentek a rendőrségre bejelenteni az iratok eltűnését. Másnap Csaba és Igor, a szállásadónk elkezdték a hivatalokat járni, de sehol nem kaptak papírokat. A legközelebbi magyar képviselet Jekatyerinburgban volt, csak a csodában bízhattunk. Minden létező segítséget megragadtunk, bemondattuk a helyi rádióban, fűnek-fának elmeséltük a bikerkocsmában is a problémánkat, bízva a lehetetlenben. Éppen a kocsmában rendeltünk volna ételt magunknak, amikor hívott Csabi, lehet, hogy megvannak az iratai. Hazasiettünk, és feszülten vártuk őket. Csabi széles mosolya megadta a választ. Mire a kocsmába visszaértünk a hírrel, már bezárt a konyha, így a nagyobb ünneplés elmaradt. Előző nap megismert barátainkkal beszélgettünk, engem egy orosz lány faggatott a motoros út során felmerülő napi női dolgokról. Bár maga is vezet motort, hosszabb utakra a férje mögött, utasként indult el eddig.

Kattintson a képre a galériához!

A barnauli események ugyan átalakították eredeti útitervünket, de nem vesztettünk időt, a lényeg az volt, hogy hétfő reggel az orosz–mongol határon legyünk. Az Altaj nevezetességeit is meg tudtuk nézni, és kellemes tempóban haladtunk a csodálatosan szép hegyek között, élvezve a kanyargó utat. Utunk legszebb szakaszán jártunk, élmény volt a sok látnivaló, gyönyörű templomok mellett haladtunk el, meseszép hágókon, a Katun folyón átívelő függőhidakon keresztül vezetett az út. A hideg vízzel raftingosok küzdöttek, és egy Toyota Tundra is átkelt az erős sodrású folyón, a víz elérte a kerék magasságát. Mesébe illő tájon vertünk sátrat, egy patak partján tüzet raktunk, rántottát főztünk, és a tűz mellett beszélgettünk.

Másnap folytatódott az élménymotorozás a gyönyörűen kanyargó folyókkal párhuzamosan haladó, jó minőségű úton, szintkülönbségekkel. Kilométerről kilométerre kezdett el változni a táj, egyre csökkent a zöld területek látványa, hamarosan nagyon kopár vidékre értünk, fű, fa már nem volt, csak egy-egy bokor.

Kazahsztán bankjegye a Tenge

Megálltunk egy boltnál, ahol nemzetközi társaság verődött össze, holland és francia utazókkal találkoztunk. Francia barátaink egy Toyota lakóautóval elég régen járták a világot: a Pamír-highwayen jöttek idáig, céljuk pedig a távoli Vlagyivosztok volt, hasonlóan Stefanhoz, egy német biciklishez, aki szovjet utódállamok sokaságán keresztül érkezett el idáig. A határhoz közeli város, Tashanta előtt, a sztyeppe közepén vertünk sátrat. Elalvás előtt az járt a fejemben, hogy a hosszú út után másnap Mongóliában leszünk, egy hatalmas országban, ahol a népesség harmadannyi, mint nálunk, egy olyan helyen, amiről csak elvétve hallottam és nagyon keveset tudtam eddig. Folytatjuk.